Minden bokorban magyar irredentát lát a Szlovák Értelmiségiek Egyesülete
Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Tokár Géza felvidéki politikai elemző, és beszámolt arról, hogy a dél-szlovákiai régiókban újabban egymást érik a furcsa feljelentések a nemzetiségi ügyek kapcsán. A denunciálások ahhoz a Szlovák Értelmiségiek Egyesülete nevű szervezethez kötődnek, amelyik a feledni hitt magyarellenes hagyományokat követve vallja: napjainkban Dél-Szlovákia a magyar irredentizmus fellegvára lett.
Tokár arra is rámutatott, hogy noha ebben a szervezetben inkább visszavonult politikusok kapnak szerepet, a mai kormánykoalíció is kötődik az egyesület tevékenységéhez. Konkrétan: a társulás ún. „szakértői bizottságának” egyik tagja a parlament kisebbségi bizottságának Fico-párti alelnöke.
Néhány hónappal ezelőtt, február elején számoltam be arról, hogy beidézték a nagyszombati rendőrkapitányságra Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármestert és az önkormányzat több tagját is, ahol egy vizsgálótiszt valamennyiüket kihallgatta „az alapvető emberi és szabadságjogok elnyomására irányuló mozgalom alapítása, támogatása és népszerűsítése miatt indított büntetőügyben”, ami a szlovák törvények szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Mint kiderült „a főbejáró bűnt” azzal követték el, hogy a Felvidék szót használták két tavalyi önkormányzati rendezvény, a Felvidéki Vágta és a Felvidéki Fesztivál megnevezésében. A feljelentést a Szlovák Értelmiségiek Társulása (Združenie Slovenskej Inteligencie, ZSI) elnevezésű civil szervezet tette, amely főleg a jelenlegi szlovák kormánykoalíció legkisebb pártjához, a Szlovák Nemzeti Párthoz kötődik.
Akkor bemutatva e kútmérgező kompániának az aknamunkáját, azt is szóvá tettem, az ügyre azonnal reagált a Magyar Szövetség is. A párt nyilatkozatában leszögezte, hogy szerintük ennek az általuk „a szlovák közélet perifériájára szorultként” aposztrofált társaságnak a feljelentéseit még akkor sem lehetne ártalmatlan szórakozásnak tekinteni, ha a bűnüldöző szervek nem foglalkoznának érdemben az efféle denunciálásokkal. Viszont az a tény, hogy a következmény hatósági vegzatúra lett, az végképp elfogadhatatlan.
Az is kiderült az állásfoglalásukból, nem volt előzménytelen ez az akciója a soviniszta bajkeverőknek. Ők, akik a vizuális és a hivatali kétnyelvűséget is erőszakos magyarosításnak tartják, a Felvidéki Vágtát és a Felvidéki Fesztivált pedig revizionista kezdeményezésnek kiáltják ki, korábban a kitelepítés 75. évfordulóján a beneši törvények miatt szülőföldjükről elűzött érsekújváriak emlékére felavatott emléktábla miatt tiltakoztak és jelentették fel a szervezőket
Józan ésszel csak remélni lehetett, hogy a dunaszerdahelyi magyar várostyák említett hatósági meghurcolása után az efféle kútmérgező akcióknak ezt követően, egyszer’ s mindenkorra vége szakad. Mondom is, hogy miért tűnt ez biztosnak.
Nem sokkal azután, hogy Hájos revizionizmusát egy ügyész utasítására a rendőrségi vizsgálótiszt mondvacsinált indokokkal igyekezett bizonygatni, a nagypolitika határozottan egyértelművé tette, hogy Szlovákiában az etnikai uszítás végleg a történelem szemétdombjára került. Legalábbis arra lehetett következtetni, hogy a hatóságok a jövőben a „helyükön fogják kezelni” az ilyen eszement feljelentéseket.
Ugyanis április 28-án Pozsonyban Orbán Viktornak Fico szlovák kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatója azt jelezte: az uszító szlovák konkolyhintőknek ezután már babér nem teremhet. Ekkor a magyar miniszterelnök előbb kijelentette, „Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ma minden idők legjobb szlovák–magyar kapcsolatrendszerében élünk”, majd Magyarország és a magyarok nevében megköszönte Ficónak a „sok bátor döntést, barátságot, kezdeményezést, amelyet az elmúlt időszakban a két ország barátságának érdekében tett.”
Neki válaszolva pedig Fico is megerősítette, egyetért vendégével abban, hogy különlegesen jók a szlovák-magyar kapcsolatok, és „szerinte a magyar kisebbség és a szlovák többség együttélése is nagyon jó.”
Viszont ez a remény hamar szertefoszlott. Alig egy hónappal a pozitív és megnyugtató kormányfői megnyilatkozások után újabb feljelentést tett a ZSI, ezúttal Fenes Iván, Bős polgármestere ellen, akit ki is hallgattak emiatt Nagyszombatban. A szervezet a Bősön található 1848–49-es emléktáblát, a turulmadár oszlopot és a polgármester két évvel ezelőtti beszédének tartalmát nehezményezte, a megye nyomozati osztálya pedig Fenes kihallgatását bűncselekmény elkövetésének gyanújával rendelte el.
Az, hogy ezek szerint Szlovákiában a hatósági hozzáállásban semmi sem változott késztette Tokár Gézát arra, hogy cikket szenteljen a szégyenteljes jelenségnek. Ebben előbb azt mutatja be, kinek köszönhető a rengeteg nemzetiségi vonzatú feljelentés, majd azt, az aktuális politikai szereplők közül kik vonódtak bele a „nemzetvédők” tevékenységébe? Ezt követően arra tér ki, mit kifogásol a ZSI jelentése, illetve, hogy szerintük miért kellene betiltani a Magyar Szövetséget?
Szókérésének nyitányában Tokár rámutat: a Szlovák Értelmiségiek Egyesülete dokumentálhatóan öt éve foglalkozik aktívan a déli régiók nemzetiségi viszonyainak monitorozásával, listázza az általa visszásnak tartott fejleményeket, és tesz feljelentéseket. Az elmúlt években többen is szembesültek az ellenük zajló rendőrségi eljárással. Így Berényi József volt pártelnök, Nagyszombat megye mai első alelnöke, akit 2022 karácsonya előtt azért idéztek be rendőrségi kihallgatásra Nagyszombatban, mert úgymond ő a felelős azért, hogy azév júniusában, Komáromban és Dunaszerdahelyen, az Összetartozás tánca rendezvényen, államellenes beszédek hangzottak el, amelyekben a felszólalók a szlovák nemzet ellen uszították a hallgatóságot. Sőt, a panaszt tevők szerint Berényi bűnét azzal tetézte, hogy Dunaszerdahelyen megszüntetett egy szlovák iskolát is.
Persze ezek a vádak mind légből kapottak voltak. Éppúgy, mint azok, amelyek a magyar szimbólumokat és a himnuszt kifogásolták Gútán meg Dunaszerdahelyen, ahol szintén feljelentések születtek a helyi magyar városatyák ellen.
Most pedig ráadásnak itt a friss bősi eset, aminek alapján Tokár joggal következtet: „A feljelentésáradat borítékolhatóan folytatódik a jövőben is, a ZSI ugyanis aktívan követi a régió eseményeit.”
Ezt követően arra tér ki, hogy bár pontosan nem világos, kik is állnak a feljelentések és a monitorozás mögött, de ez mégis sejthető. Mert a ZSI nemzetiségi ügyekben deklaráltan a társulás mellett működő ún. „Szlovák-magyar kapcsolatok szakértői bizottságára” támaszkodik, mely testület dolgozta ki az irredenta aktivitásokról szóló jelentést – benne az utalásokkal a feljelentésekre.
Ami viszont biztosan tudható: a múlt és jelen embereit soraiban tudó bizottság a párkányi születésű, kulturaszervezői végzettségű és a szélsőséges nacionalista szervezetben, a Matica Slovenskában is aktív Margaréta Vyšná koordinálásával ténykedik, aki rendszeresen publikálja e grémium állásfoglalásait az aktuális, jellemzően szlovákiai magyar érintettségű témák kapcsán.
A legnagyobb gond ezzel a magyarfaló szervezettel nem is az, hogy a zavarkeltő állásfoglalásaik alatt feltűnnek a Szlovák Nemzeti Párt már levitézlett tagjai. A jogos aggodalom forrása az, hogy a jelenlegi kormánykoalíció is személyesen kötődik az ZSI tevékenységéhez. A szakértői bizottság tagjai között tavaly egy állásfoglalásban ugyanis felbukkant Ivan Hazucha mérnök neve, aki jelenleg is aktív parlamenti képviselő Fico pártjának, a Smer színeiben. Ő szintén a Matica Slovenská aktív tagja, és a törvényhozás emberi jogi és kisebbségi bizottságának alelnöke.
A folytatásban Tokár kifejti: „Bár az nem teljesen világos, hogy pontosan ki is a legaktívabb a Szlovák Értelmiségiek Egyesületében és a magyar szakértői csoportjában, a társulás az egyik kiemelt feladatának tekinti a nemzetiséginek tartott visszaélések dokumentálását – és az esetek nagy részében feljelentéssel is megpróbálkozik. Az interneten is fellelhető, 2023-as jelentés a „dél-szlovákiai irredentizmus növekedéséről” részletesen taglalja, mi minden sorolható ebbe a kategóriába. A 2021 és 2023 közötti fejleményeket taglaló kiadvány terjedelmes anyag, 244 oldalon keresztül sorolják a sérelmeket és az esettanulmányokat.”
Miután azt is bemutatja a szerzőnk, miszerint „általánosságban véve elmondható, hogy az ZSI szerint több fronton is zajlik a szlovák állam hatalmának aláásása – például a nemzetközi kapcsolatok, a kultúra, a sport, az iskolaügy, a vállalkozások, a politika és az egyházpolitika terén”, arra is kitér: „a szuverenitás megsértése több módon történhet, a szimbolikus megemlékezések mellett jellemzően azokat a kezdeményezéseket listázzák, amelyeknek köze van a kisebbségpolitikához.”
Az már egyenesen elképesztő, hogy az a szervezet, melynek, ismétlem, mert kell (!), tagja Fico pártjának egyik fajsúlyos képviselője, aki a pozsonyi parlament emberi jogi és kisebbségi bizottságának alelnöke, hogyan heccel Magyarország és a magyar intézmények ellen. A Tokár által elmondottakat szöveghűen idézem, mert bár hihetetlennek tűnik, de sajnos mégis igaz:
„Az egyesület kiindulópontja, hogy „Magyarország (...) rendszerszinten a Szlovák Köztársaság meggyengítésén és széthullásán dolgozik.”
A ZSI úgy látja, hogy ezek az ambíciók száz év alatt sem változtak, ráadásul a szlovák állam a széthullás küszöbén áll a hatóságok tehetetlensége miatt. A szakértői bizottság szerint a magyar terv a Kárpát-haza Fejlesztési Koncepció 2030 nevű iratból fejthető meg, ami az önkormányzatiság és az autonómia minél szélesebb körű megvalósításával számol és azzal, hogy a magyar régiók a jövőben egy gazdasági egységet alkotnak. A koncepciót egyébként Szász Jenő Nemzetstratégiai Kutatóintézete dolgozta ki, de aligha nevezhető hivatalos, a magyarországi külpolitikát befolyásoló dokumentumnak. Említésre kerül több más stratégiai dokumentum is, például a valóban relevánsnak tekinthető, déli régiók gazdasági összekapcsolására törekvő Baross Gábor terv. A Szlovák Értelmiségiek Egyesülete szerint a szlovák állam felszámolását elősegíti a történelmi kerettanterv, amely azt sugallja, hogy a Magyar Királyság előtt nem létezett érdemi államalakulat a régióban, de a Selye János Egyetem és a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) szintén cinkosai a folyamatnak.”
Arra, hogy felsoroljam mindazokat a példákat, amelyeket ez a gyűlöletszító egyesület a leltárába felvett, – nincs módom, hisz kötnek a terjedelmi korlátok. Viszont röviden azért annyit mégis elmondanék: bár a jelentés a nevében országosan foglalkozik a magyar térnyeréssel, a listázott sérelmek közül feltűnően sok olyan eset kerül említésre, amely Dunaszerdahely önkormányzatához kötődik, esetileg pedig Bős, Gúta, Komárom vagy más határ menti projektek kerülnek még elő a példák között. Továbbá megkapja a magáét a felvidéki látogatásai miatt Szijjártó Péter, Navracsics Tibor, Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter és Zsigmond Barna Pál is.
Arról már nem is szólva, hogy jelentés dermesztően hazug módon megállapítja: „A gyermekeket a magyar tannyelvű óvodákban és iskolákban rendszerszinten ellenségesre nevelik a szlovák államisággal szemben.” De mi sem bizonyítja vállalt magyarellenességüket, mint az, hogy bevezetik a „Szlovák Köztársaság-ellenes vállalkozási tevékenységek” fogalmát, hangsúlyozva, hogy ilyet végez, „aki erősíti a magyar vállalkozók piaci pozícióit, a gazdasági autonómiát, vagy megszilárdítja a magyar–magyar vállalkozói kapcsolatrendszert.”
Viszont azt kihagyhatatlannak tartom, hogy ne tárjam az olvasó elé, hogy miként mutatja be a szerzőnk, hogyan vélekedik a ZSI a felvidéki magyarok pártjáról. Idézek is a cikk fináléjából:
„A ZSI kritikájából nem marad ki a Magyar Szövetség sem – a szakértői csoport szerint a párt programja egyenesen alkotmányellenes, mivel szorgalmazza egy kisebbségvédelmi törvény elfogadását. Ez a szlovák nemzetvédők szerint átlépi a törvény által biztosított kereteket, mivel előnyben részesíti a magyar kisebbséget másokkal szemben, meghaladja Szlovákia nemzetközi keretvállalásait és még a hazai jogrendbe is beavatkozik. A kisebbségi törvény mellett a magyar egyházmegyére, az állami szimbólumokra, a vasúti kétnyelvűségre és a magyar segélyhívó vonalakra vonatkozó célkitűzések is jogsértőek – utóbbi azért, mert akár járhatna a vietnámiaknak is.”
CSAK SAJÁT